ELŐDEINK

                                           „Hol sírjaik domborulnak”

”…Egy egész örökkévalóság

őrzi mindannyiuknak sorsát;

rendíthetetlen, mint a kőzet,

 már nem is én ölelem őket.”

                                                                                   Pilinszky János: Sírvers

Társadalomi kötelezettségünk, hogy az elhunytak részére méltó temetkezési helyről gondoskodjunk és ezeket a sírhelyeket gondozzuk, megóvjuk az utódaink számára.

  A temető az a hely, ahová elhelyezzük hozzátartozóinkat és biztosítjuk a búcsú és megemlékezés lehetőségét mindazok számára, akik emlékezni akarnak az elhunytra, az elhunyt munkásságára. A temető közösségi hely is, ahol a szaporodó sírok az adott település történetének egy-egy fejezetét alkotják. A mi kötelességünk, hogy ezek a fejezetek emberhez méltó tartalommal legyenek kitöltve. A temető és a temetőben található sírkövek múltunk, történelmünk kézzel fogható bizonyítéka is.

 Az elhunytakról való méltó megemlékezés az élőknek szól, nekünk fontos. A keresztek, a sírkövek a halál jelei, állandó emlékeztetőül szolgálnak számunkra az élet mulandóságára.

 „A temető a soha ki nem alvó élet álarca csak.” Nyirő József erdélyi író szavai ezek, az egyik legszebb elbeszéléskötete, a „Kopjafák” előszavából. Igazak és elgondolkodtatóak ezek a szavak napjainkban is, akkor, amikor rohanó életünkben hajlamosak vagyunk megfeledkezni múltunk értékeiről is. A gyakran álszent társadalmi tudat még ma is tabuként kezeli a témát. A Somogy Temetkezési Kft. honlapján arra teszünk kísérletet, hogy ez a téma is természetes módon legyen része mindennapi életünknek.

 Anatole France mondta, hogy az „emberiség majdnem teljes egészében halottakból áll. Az elköltözöttekhez képest milyen kevesen vannak az élők.” Ez az állítás igaz minden településre és a település temetőjére is. Történelmünk során az egymást követő kultúrák régészeti emlékei és az egykor itt élő emberek maradványai, síremlékei örök mementóul szolgálnak, számunkra s utódaink számára is. A sírokon található sírfeliratok szintén egyfajta üzenetek számunkra. Minden sírfelirat egy-egy jajszó a szeretett hozzátartozó emlékére, ugyanakkor a helyi közösség számára is fontos gondolatokat fogalmaz meg.

 Elődeink lassan ködbe vesző arcai mintha Dsida Jenőnek, a kiváló költőnek a Házsongárdi temetőben olvasható sírfeliratát közvetítenék: „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását.” Valamennyiünkön múlik, hogy ezek az arcok emlékeink részévé váljanak.

Puskás Béla